Az elmúlt években egyre növekszik a családi tulajdonban lévő kis- és középvállalkozásokból (KKV) való kilépések száma a vállalatokat felépítő idősebb generációk nyugdíjba vonulása miatt. Az Oppenheim számos hazai és nemzetközi befektetőnek nyújtott jogi tanácsadást a magyar családi tulajdonban lévő KKV-kba történő befektetéseikkel kapcsolatban, teljes felvásárlások és különböző formájú közös vállalkozások létrehozása során is.
Az ezen a területen szerzett széles körű tapasztalatokra támaszkodva Kolodzey Zoltán (Counsel, Társasági Jogi és Vállalatfelvásárlási Csoport) és Lieszkovszky Helga (Ügyvéd, Társasági Jogi és Vállalatfelvásárlási Csoport) átfogó összefoglalót adnak a közös vállalkozások létrehozására irányuló tranzakciók legfontosabb jogi és kereskedelmi tanulságairól, gyakorlati útmutatást nyújtva mind a befektetők, mind az alapítók számára.
Szavatossági biztosítás
Közös vállalkozás létrehozása céljából egy családi vállalkozásba való befektetés esetén mindkét fél elsődleges célja egy hosszú távú, kölcsönösen előnyös és zökkenőmentes együttműködés kialakítása, amely minimálisra csökkenti a viták kockázatát. Az adásvételi szerződések szavatosságokra vonatkozó szakaszának és az ilyen szavatosságok megsértése esetén alkalmazandó kártérítési mechanizmusnak a tárgyalása különösen bonyolult, mivel az esetleges szavatossági igények általában akkor merülnek fel, amikor a felek már tagokká váltak a közös vállalkozásban. Ebben az összefüggésben fontos megjegyezni, hogy a magyar jog szerint a szavatossággal kapcsolatos kötelezettség a hibás teljesítés jogkövetkezménye, amely a jogosultnak a hibás teljesítés következtében felmerült értékcsökkenés miatti kárának reparálására szolgál.
Annak érdekében, hogy elkerülhetőek legyenek a szavatossági igényekkel kapcsolatos hosszú jogviták, amelyek káros hatással lehet a felek együttműködésére, javasoljuk, hogy a felek fontolják meg szavatossági és kártalanítási biztosítás (W&I biztosítás) megkötését a befektető esetleges igényeinek fedezésére. A W&I biztosítás költségei az elmúlt években jelentősen csökkentek, így a W&I biztosítás elérhető és hatékony eszközzé vált a szavatossági igények kezelésében. Ezen túlmenően a W&I biztosítás megnyugvást nyújt azoknak az alapítóknak, akik vonakodnak kiterjedt szavatossági kockázatot vállalni, miközben a befektetők megbízható partnerre támaszkodhatnak. A W&I biztosítás költségeinek megosztása azt is eredményezheti, hogy a felek szavatossági igényekkel kapcsolatos költségei előre láthatóvá válnak. Ezen túlmenően a W&I biztosítással kapcsolatos igénykezelési folyamatot általában tapasztalt biztosítási szakemberek végzik, ami segíthet megőrizni a közös vállalkozás tagjai közötti üzleti kapcsolatot.
Amennyiben a felek W&I biztosítást kívánnak kötni, az Oppenheim tapasztalattal rendelkezik az ügyfelek teljes folyamat során történő tanácsadásában, ideértve az ajánlatok beszerzését, a biztosítási brókerekkel való kommunikációt, a kockázatvállalási folyamat kezelését és az elbírálás során történő tanácsadást.
A közös vállalkozás döntéseinek irányítása
A döntéshozatal az egyik legnehezebb – ha nem a legnehezebb – téma a közös vállalkozásokkal kapcsolatos tárgyalások során. Ez a feszültség különösen hangsúlyos a családi tulajdonban lévő KKV-kban, ahol az alapítók gyakran évtizedek alatt építették fel a vállalkozást, és erős érzelmi kötődésük van a stratégiai irányvonalra gyakorolt befolyásuk fenntartásához. Míg az alapítók, akik gyakran családtagok, szeretnének bizonyos mértékű ellenőrzést gyakorolni a döntések felett, a befektető a befektetése védelme érdekében akar irányítást szerezni. Tapasztalataink szerint a befektetők gyakran tervezik a közös vállalkozást számviteli tekintetében konszolidálni; ezért bizonyos ellenőrzési követelményeknek meg kell felelniük, ami pénzügyi/adóügyi szempontból is gondos elemzést és tanácsadást igényel.
A kontroll szempontjából az alapítók általában átláthatóságot szeretnének a közös vállalkozás vezetésének döntései felett. Ennek egy mindkét fél által jelölt tagokból álló igazgatóság lehet a módja. Az ilyen igazgatóság összetételét és hatásköreit gondosan szükséges meghatározni, beleértve olyan kérdéseket, mint a határozatképességi követelmények, a szavazati küszöbértékek és az igazgatósági helyek elosztása.
Mivel a családi vállalkozások alapítói általában kevesebb pénzügyi hatalommal rendelkeznek, mint az intézményi befektetők, általában megkövetelik, hogy osztalékhoz való jogukat biztosítsák az olyan befektetővel szemben, amely pénzügyi stabilitása miatt nem igényel éves osztalékot. Ez az osztalék minimális mértékére vonatkozó szabályozással oldható meg, feltéve, hogy a szabályozás szerinti kifizetések nem veszélyeztetik a vállalat forgótőke-igényét és nem sértik a vállalat finanszírozási megállapodásait. Az alapítók emellett hígulás elleni védelmet és elővásárlási jogokat is kialkudhatnak, hogy biztosítsák gazdasági érdekeik megőrzését jövőbeli tőkeemelések esetén.
Döntésképtelen helyzetek feloldása
Mint korábban említettük, a döntéshozatal az egyik leggyakrabban tárgyalt téma a közös vállalkozások létrehozása során. A magyar jog korlátozott törvényi iránymutatást ad a döntésképtelen helyzetek feloldására, ami még fontosabbá teszi a szerződéses rendelkezéseket. A döntésképtelen helyzetek feloldása különösen bonyolult lehet a közös vállalkozásokra vonatkozó megállapodásokban. A nem érdemi vagy működési kérdésekben általában az egyik félnek biztosítják a jogot, hogy döntsön a döntésképtelen helyzetet okozó kérdésben. A felek egyéb döntésképtelen helyzetek feloldására vonatkozó mechanizmusok között fontolóra vehetik a felsővezetők bevonását, a mediációt vagy a szakértői döntést. A választott mechanizmusnak tükröznie szükséges a felek kockázati hajlandóságát és a közös vállalkozás stratégiai jelentőségét mindkét fél számára.
A jelentős kérdésekben, pl. az éves pénzügyi beszámoló elfogadása esetén szigorúbb döntésképtelen helyzet feloldására vonatkozó mechanizmusokra van szükség, és elengedhetetlen, hogy a felek előre megállapodjanak egy kilépési mechanizmusban, hogy elkerüljenek egy olyan helyzetet, amelyben a közös vállalkozás törvényes működését megakadályozza a tagok döntésképtelensége. Sok esetben egy elidegenítési tilalommal szabályozott időszakot követően a befektetőnek vételi joga, és/vagy az alapítóknak eladási joga van, amelyeket döntésképtelen helyzet esetén gyakorolhatnak. Ugyanannyira fontos, hogy ilyen esetekben a felek előre, a döntésképtelen helyzetet kiváltó esemény bekövetkezte előtt megállapodjanak az értékelési módszertanban.
Adóstruktúra átalakítása
Az adóstruktúra átalakítása a vállalati struktúra optimalizálásának és a jövőbeli adókötelezettségek minimalizálásának megszokott előkészítő lépésévé vált azon magyar alapítók körében, akik külső befektetők bevonására készülnek. A magyar adójog számos strukturálási lehetőséget kínál, amelyek, amennyiben megfelelően kerülnek implementálásra, jelentős adóhatékonyságot eredményezhetnek mind az alapítók, mind a befektetők számára. Gyakorinak számít a bizalmi vagyonkezelés és egy új holdingtársaság létrehozása az operatív társaság vagy társaságok felett, ami lehetővé teszi az alapítók számára, hogy eladják a holdingtársaságban lévő részesedésüket, miközben fenntartják a rugalmasságot a jövőbeli vállalati átszervezésekhez. A megfelelő időzítés elengedhetetlen, mivel a befektetéshez túl közel végrehajtott átstrukturálás késleltetheti a tranzakciót, míg a túl korai átstrukturálás esetén megeshet, hogy a struktúra nem lesz összhangban a végleges befektetési feltételekkel.
Szinergiák
A közös vállalkozások alapvetően a szinergia koncepcióján alapulnak – az elven, hogy az egyesített szervezet nagyobb értéket teremt, mint részei összege –, azonban ezeknek a szinergiáknak a számszerűsítése és kiaknázása továbbra is az ilyen partnerségek felépítésének és működtetésének egyik legnehezebb aspektusa. A magyar piacon a szinergiák gyakran az alapítók helyi piaci ismereteinek és ügyfélkapcsolatainak, valamint a befektető tőkéjének, működési szakértelmének, nemzetközi hálózatának és értékesítési csatornáinak kombinációjából származnak. Jogi szempontból a szindikátusi szerződésnek érdemes kifejezetten meghatároznia a várható szinergiákat, és érdemes megállapítania a szinergiák megvalósításához kapcsolódó mérhető teljesítménymutatókat, egyértelmű ütemtervvel és elszámoltathatósági mechanizmusokkal, mivel gyakran merülnek fel nézeteltérések, ha a felek alapvetően eltérő elvárásokkal rendelkeznek arról, hogy milyen szinergiák érhetők el és milyen időkereten belül. A versenyjogi szempontok kiemelten fontosak, ha a szinergiák piaci konszolidációt, ügyfelek vagy beszállítók közötti koordinációt, illetve versenytársak közötti információcserét érintenek, mivel a magyar és az uniós hatóságok vizsgálják, hogy a közös vállalkozás létrehoz-e vagy megerősít-e erőfölényt, illetve elősegíti-e a versenyellenes koordinációt a közös vállalkozás legitim céljaihoz ésszerűen szükséges mértéken túl. A tárgyalási szakaszban szintén elengedhetetlen a versenyjogi szakértők bevonása, mivel a korai információcsere negatív versenyjogi következményekkel járhat. A feleknek fontolóra kell venniük az információátadási korlátok és az úgynevezett „clean team” megállapodások bevezetését az átvilágítási szakaszban, hogy csökkentsék a zárás előtti információcserével kapcsolatos versenyjogi kockázatokat.
Összegzés
A magyar családi tulajdonban lévő KKV-kba közös vállalkozási struktúrák révén történő befektetés jelentős lehetőségeket kínál mind a befektetők, mind az alapítók számára, de átgondolt jogi struktúrára van szükség a felek érdekeinek összehangolásához és a potenciális kockázatok kezeléséhez. A fentiekben vázolt legfontosabb szempontokat – beleértve a szavatossági biztosítást, a döntéshozatalt és az ellenőrzést, a döntésképtelen helyzetek feloldását, az adóstruktúra átalakítását és a szinergiákat – figyelembe véve a felek szilárd alapot teremthetnek a sikeres, hosszú távú partnerséghez. Az Oppenheim multidiszciplináris csapata széles körű tapasztalattal rendelkezik a magyar közös vállalkozások minden aspektusával kapcsolatos tanácsadás terén, és kiválóan alkalmas arra, hogy ügyfeleit végigkísérje ezeken a komplex tranzakciókon.
* * * *
A cikk tartalma nem minősül jogi tanácsadásnak, kizárólag tájékoztató jellegű. Következésképpen az itt szereplő információk és állítások nem teljes körűek, és nem tekinthetők üzleti döntés alapjául szolgáló jogi véleménynek; az itt nem vizsgált vagy említett eltérő körülmények eltérő következtetésekhez vezethetnek. Az Oppenheim Ügyvédi Iroda nem vállal felelősséget a cikk tartalmáért, az itt szereplő állításokért, valamint ezeknek az állításoknak az egyes esetekben való jogi érvényességéért.