A beruházó igényeinek és célkitűzéseinek előzetes meghatározása: tapasztalataink szerint a sikeres befektetés első lépése a részletes felmérés és tervezés, azaz annak meghatározása, hogy a befektetésre milyen célból kerül sor. Ezen okok teljes körű felsorolása értelemszerűen soha sem lehetséges, de azoknak, akik Ausztriában befektetni vagy vállalkozni kívánnak, mindenképp jó előre rögzíteniük, hogy a befektetés célja családi vagy üzleti jellegű, üzemeltetés vagy bérbeadás a szándék. Ehhez továbbá elengedhetetlen a gazdasági környezet (saját tőke, finanszírozási lehetőségek, megtérülési ráta) feltérképezése, és mindezeknek megfelelően a helyszín és az ingatlan kiválasztása. Mivel az osztrák ingatlanok jellemzően közvetítőkön keresztül kerülnek értékesítésre, a megfelelő - adott esetben akár magyar nyelvisemerettel rendelkező - közvetítő kiválasztása is kulcsfontosságú lehet.
Asset vagy share deal: az Ausztriában található hotelek üzemeltetése vagy családi szinten vagy éppen egy erre a célra (is) létrehozott társaság útján történik. Éppen ezért, a befektetőnek tisztában kell lennie az asset és a share jellegű tranzakciók sajátosságaival, azok előnyeivel és hátrányaival. A két tranzakció típus közötti alapvető különbség, hogy míg az asset deal esetén a vevő csak és kizárólag az ingatlan tulajdonjogát szerzi meg (annak minden esetleges terhével) szerzi meg, addig share deal esetén a vevő egy gazdasági társaság tulajdonosa (tagja) lesz (és adott esetben az ingatlan ennek a társaságnak áll majd a tulajdonában). Ebből következően míg share deal esetén a befektetőnek nem kell egy hosszadalmas engedélyeztetési eljárást lefolytatni arra vonatkozóan, hogy az ingatlant a továbbiakban ő üzemeltesse (hiszen az engedély jellemzően a megvásárolandó társaság nevére szól), addig asset deal esetén az új tulajdonosnak (újra) meg kell szerezni azon iparűzési engedélyt, amely keretében az ingatlant üzemeltetni kívánja. Természetesen az ingatlanra vonatkozó esetleges használatbavételi vagy egyéb, pl. szakhatósági engedélyek változatlanok maradnak mindkét esetben, hiszen azok az ingatlanhoz kapcsolódnak. A share deal jellemzőjéből fakadó alapvető kockázat azonban, hogy befektető egy társaságot (annak egy részét) vásárolja meg, annak minden tartozásával, jogviszonyával is együtt. Ezek tartozások és jogviszonyok (azaz adott esetben: kockázatok) azonban a közhiteles regiszterekben jellemzően nem azonosíthatók, így csak egy alapos előzetes jogi átvilágítással lehet azokat csökkenteni. Asset deal esetén ugyan alapvetően a nem az ingatlanhoz fűződő jogviszonyok (így pl. a munkaszerződések, beszállítói jogviszonyok stb.) nem szállnak át a befektetőre, azonban ekkor is érdemes egy korlátozottabb átvilágítást lefolytatni, mivel - az osztrák vállalkozási törvény sajátosságaiból fakadóan - vannak olyan különleges esetek, amikor az ingatlanhoz (mint vállalkozáshoz) kapcsolódó jogviszonyok (és így a kockázatok) mégis átszálnak a befektetőre.
Finanszírozás tisztázása: bár az utóbbi években a szállodaiparbeli ingatlanárak valamelyest enyhültek, a magyar árszínvonalhoz képest továbbra is markáns eltérés tapasztalható. Ezért célszerű már előzetesen tisztázni annak kérdését is, hogy a befektető teljes mértékben önerőből vagy finanszírozó bevonásával kíván-e belevágni a projektbe. A finanszírozási feltételek természetesen bankonként eltérőek, azonban általánosságban kijelenthető, hogy egyrészt az önrész mértéke legalább 40-50% körül kell, hogy legyen, másrészt a bankok mindenképpen dologi biztosítékot (tipikusan: jelzálogjog) fognak kérni, amelynek tárgya a piaci gyakorlat szerint csak Ausztriában fekvő ingatlan lehet.
Ügyeletkötés: a fenti, rövid iránymutatásokból is látható, hogy az ügylet (azaz a szerződés) feltételei igen szerteágazóak lehetnek, amely során érdemes az átvilágítás során talált kockázatokra megfelelő biztosítéki rendszert kialakítani - ehhez értelemszerűen ajánlott értő tanácsadó/ügyvéd bevonása. A szerződés formai feltételei egyébként eltérőek attól függően, hogy a tranzakció végül asset vagy share deal formájában, illetve utóbbi esetben milyen társaság vonatkozásában valósul meg. Itt is elmondható, hogy (esetlegesen akár magyar) közjegyző közreműködése megkerülhetetlen az ügyletkötés során.
Lebonyolítás és költségek: a tranzakció lebonyolítása a vevő ajánlatával indul, amelyet vagy egy átvilágítási folyamat és újabb ajánlattétel, vagy ezek hiányában az eladó elfogadó nyilatkozata/ellenajánlata követ. A szerződés az ajánlat elfogadásával létrejön, azonban hasonlóan a magyar szabályokhoz az ingatlan tulajdonjogának megszerzéséhez a szerződés írásba foglalása és asset deal esetén földhivatali, share deal esetén pedig cégbírósági bejegyzése is szükséges. A tranzakció költségei (ügyvédi és közjegyzői munkadíjak, átruházási illetékek, eljárási díjak, ingatlanközvetítő díja, fordítási költségek stb.) alapvetően a tranzakció típusától, a vétel tárgyától (ingatlan vagy társasági részesedés) és tulajdonságaitól (terhek, kapcsolódó jogviszonyok stb.), valamint a vételár mértékétől függnek; nagy általánosságban az mondható el, hogy azok együttesen a vételár 10%-át nem haladják meg.