Mindenkelőtt fontos leszögezni, hogy a Rendelet – a korábbi szabályokhoz hasonlóan – elsődlegesen arra vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket, hogy több tagállam között felmerült kereskedelmi és polgári jogvitákban mely tagállam bírósága rendelkezik joghatósággal. Nem változott az a fő szabály, amely szerint az eljáró bíróság joghatóságát elsődlegesen az alperes lakóhelye határozza meg:  valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy – állampolgárságára való tekintet nélkül – az adott tagállam bíróságai előtt perelhető tehát. Ezen általános joghatósági szabályhoz képest határoz meg a Rendelet különös, kizárólagos, illetve egyes speciális jogviszonyokhoz kapcsolódó joghatósági okokat (például biztosítási ügyekben, fogyasztói szerződések esetén, illetve egyedi munkaszerződéseknél). A joghatósági okok rezsimje tehát nem változott.

A Rendelet azonban néhány ponton fontos újdonságot is bevezetett - ezek (a teljesség igénye nélkül) az alábbi pontokban foglalhatók össze.

• A Rendelet új szabályokat tartalmaz a joghatóságra vonatkozó megállapodásokkal kapcsolatban. A feleknek továbbra is lehetőségük van arra, hogy egy bizonyos jogviszonnyal kapcsolatban felmerült, vagy a jövőben felmerülő jogvitájuk eldöntésére valamely tagállam bíróságának vagy bíróságainak joghatóságát kössék ki (megállapodás joghatóságról). A korábbi szabályok szerint ilyen megállapodás megkötésére csak abban az esetben kerülhetett sor, ha legalább a felek valamelyike lakóhellyel rendelkezett az Európai Unió valamely tagállamában. E szabályt a Rendelet módosította és a módosított szabályok szerint a joghatósági megállapodás megkötésére a felek lakóhelyükre való tekintet nélkül jogosultak, azaz nem követelmény az, hogy a felek valamelyike lakóhellyel rendelkezzen valamely tagállamban.

• Új szabályokat tartalmaz a Rendelet arra az esetre, amikor ugyanazon felek között, ugyanazon jogalapból fakadóan valamely harmadik államban, tehát nem uniós tagállamban bírósági eljárás van folyamatban. Az új szabályozás értelmében a tagállami bíróság mérlegelési jogkörében eljárva a Rendeletben rögzített körülmények alapján felfüggesztheti az eljárást olyan esetben, ha egy harmadik állam bírósága előtt azonos felek között, azonos jogalapból fakadóan eljárás van folyamatban. Az eljárás felfüggesztésére okot adó körülmény lehet az, ha az várható, hogy a harmadik állam bírósága olyan határozatot hoz, amely az adott tagállamban elismerhető és végrehajtható. Amennyiben a harmadik államban folyamatban lévő eljárás keretében olyan határozatot hoznak, amely az adott tagállamban elismerhető és végrehajtható, a tagállam bírósága az eljárást megszüntetheti.

• A Rendelet egyszerűbb eljárási szabályokat tartalmaz a határozatok más tagállamban történő elismerésére és végrehajtására vonatkozóan.

A Rendelet szabályai a 2015. január hó 10. napján vagy azt követően indított bírósági eljárásokra alkalmazandóak: ennek alapján tehát azokat a jogvitákat is az új szabályok alapján kell elbírálni, amelyek esetében a jogvita alapjául szolgáló szerződés vagy más jogviszony (pl. kártérítés) még a hatálybalépés előtt létrejött.